Júdás árulás és halála után tizenegyen maradtak az apostolok. Jézus mennybemenetelét követően, pünkösd előtt az ő helyére választották Mátyást a tanítványok szűkebb köréből.

Életrajzát valószínűleg Beda írta meg. Az apostolok szétszéledése után a hagyomány szerint Etiópiában hirdette az evangéliumot. Életéről több legenda, továbbá az András és Mátyás cselekedetei című apokrif írás is tudósít. Az Érdy-kódexben és a Debreceni-kódexben is olvashatunk róla. 

Mátyás apostol vértanúságot szenvedett Krisztusért; a hagyomány szerint nyakazó bárd oltotta ki életét. Ezért ábrázolták bárddal vagy szekercével, s választották az ácsok és mészárosok védőszentjüknek. Önálló középkori ábrázolását nem ismerjük, de az apostolok oltárán szerepel. Attribútumai a kard, a bárd, kövek, kereszt és lándzsa. Az ácsokon és a mészárosokon kívül a halászok is védőszentjükként tisztelik.

Mátyás apostol ereklyéinek egy részét Szent Ilona császárnő Rómába, másik részét Trierbe vitette. Róma a XI. századtól ünnepelte Mátyás napját február 24-én. E jeles nap az 1493-as esztergomi zsinat óta parancsolt ünnep.

Az emberek képzelete kapcsolatot teremtett Mátyás apostol ünnepe és a közeledő tavasz között, így lett Szent Mátyás apostol Jégtörő Mátyás, mondván, hogy „az ő szekercéje töri meg a jeget, a tél hatalmát”.

Sok népi hiedelem és szokás fűződik nevéhez és ünnepnapjához. Szokás mondani, hogy „ha Mátyás jeget talál, töri, ha nem talál, csinál”. Ha Mátyás napján még fagy, akkor a jégtörő éleztetni adta a csákányát. A néphagyomány szerint az apostol ezen a napon osztja ki a sípokat a madaraknak, hogy újra énekeljenek. A Mátyás-napi időjárásból lehet jósolni az éves termésre, tojásszaporulatra. A hideg idő jó termést jelent, a szeles pedig kevés tojást. Ha Mátyáskor esik, akkor a jég elveri majd a termést, a szőlő savanyú lesz. A Mátyás napján fogott hal az egész évi szerencsés halászat előjele. A szökőnapot a régiek Mátyás ugrásának hívták, mivel február 24-én toldottak be egy napot, így Mátyás ünnepe február 25-ére csúszott.

A szent magyarországi kultuszának az Árpád-korban még nincs nyoma, ünnepnapja okleveleken a XIV. században szerepel először, keltezésként. Hazai tiszteletének kialakulása a középkori aacheni magyar zarándoklatokkal függ össze: Mátyás ereklyéit Trierben őrzik, a Szent Mátyás apátság bazilikájában. A magyar zarándokok mindig útba ejtették Trier városát, hogy megtekintsék ezeket a relikviákat, és hazatérve terjesztették Szent Mátyás tiszteletét.

A szent és a név magyarországi népszerűségét Mátyás király is nagyban növelte. A szentek nevei mindig is kedveltek voltak, hiszen a kisgyermekek nem kaphattak pogány nevet. Azt a keresztény nevet kapták, amelyik szentnek születésük napján épp az ünnepe volt: így lett a gyermek védőszentje. Hunyadi Mátyás e napra virradóra született, és az akkori szokás szerint ezért kapta a Mátyás nevet.

forrás : Magyar Kurír

FÚJNAK A BÖJTI SZELEK : 

Tavasszal, húsvét előtt – ahogyan nagyszüleink mondták: fújnak a böjti szelek. Ez a huzatos, nagy széllökésekkel járó időjárás minden év ezen időszakára jellemző.

A Nap szépen süt, az idő tiszta, bár kalapban és libbenő szoknyában nem ajánlatos az utcákat járni!

Ebben a szeles időszakban, a húsvét ünnepére készülődve tart a böjt időszaka, amelyet a megtisztulás időszakának is neveznek. Ekkor szándékosan tartózkodnak a böjtölők a mértéktelen evéstől, ivástól, vagy esetleg valamilyen tevékenységtől. Orvosi szempontból úgy vélik, hogy a böjt 16 órával az utolsó étkezés után kezdődik.

Tudatosan böjtölést követően érkezik el a húsvét, a keresztény vallás egyik legnagyobb ünnepe. Jézus feltámadása ünnepét megelőzően, vannak olyanok, akik a világi örömöket adó dolgokban tartanak mértékletességet, de a Biblia Újtestamentumában lévő tanítás követői lelki megtisztulást tartanak. Jézus viszont azt tanítja, hogy az emberek mindig tartsanak bűnbánatot és tanításában szó nincs arról, hogy csak ebben az időszakban lehet ezt megtenni.

BÚSÓJÁRÁS  : 

Farsang idején a mohácsi busók fűzfából faragott, rikító színűre festett, félelmetes álarcaikban, kereplőket forgatva, kolompokat rázva hagyományosan vidám forgataggá varázsolják a várost. A téltemető, tavaszköszöntő nagy ünnep húshagyó kedden látványos, jókedvű farsangtemetéssel ér véget. Ám ekkor is örök kérdés marad, hogy valóban elűzték-e a hideget?

Eredete: 
Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával is magyarázzák. A mondának, mely szerint a mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel, csónakokkal átkelve a Dunán az éj leple alatt kizavarták a törököket Mohácsról aligha van történeti alapja.
Mohács 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, s a sokácság nagy arányú betelepítése csak mintegy tíz évvel ezután kezdődött meg.
Minden bizonnyal a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást, mely aztán Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai alakját. A népszokás megjelenéséről a XVIII. század végéről vannak az első adatok.

A busó öltözet:
A busó öltözete régen is olyan volt, mint ma: szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött női cifra, bütykösharisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. A bundát az öv vagy marhakötél fogta össze derekukon, erre akasztották a marhakolompot.
A fából faragott álarc mögött vidám mohácsi férfiak bújnak meg. A néphagyományból mára idegenforgalmi látványosság lett.
Kezükben az elmaradhatatlan kereplő vagy soktollú, fából össze-állított buzogány volt. A leglényegesebb azonban, ami a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc.

Honnan ered ez a népszokás? Többféle lehetséges eredete közül ismerkedjünk meg kettővel.

Az első és legelterjedtebb magyarázat szerint a téltemetés, a télűzés volt a célja. Az emberek ilyenkor ijesztő ruhákba bújnak, mert azt várják, hogy a tél megijed tőlük, és elszalad. Az ünneplés végén a tél halálát szimbolizáló szalmabábu égetése történik. A beöltözött emberek ezen- kívül "bao-bao" kiáltással és kürtszóval, kolompokkal végigjárták a házakat, udvarokat és körbejárták az állatokat, majd hamut szórtak szét a portán. Ettől azt remélték, hogy távol tartja a gonosz szellemeket. Az utcán pedig a nők haját húzgálták, hogy minél nagyobbra nőjön. Az ünnepség fénypontja volt a főtéri viaskodás a férfiak között, ami régen a férfivá avatást jelentette.

A második történet szerint a busójárás kialakulásának oka a törökök folytonos támadása volt. Ugyanis a XVI-XVII. században Magyarország török hódoltság alatt állt. Az országnak azonban volt egy olyan része, melyet a monda szerint a török soha nem tudott elfoglalni. Ez volt a Mohács-sziget, melynek környéke mocsaras terület volt. Ide húzódtak vissza támadáskor a környékbeli lakosok az általuk jól ismert rejtekutakon. A törökök azonban megtalálták ezt az utat, és a sziget ellen indultak. Ekkor a mohácsiak vezetője, mivel nem volt fegyverük, kitalálta, hogy öltözzenek ijesztő ruhákba, rakjanak magukra kecskeszarvakat, és kereplőkkel, kürtökkel csapjanak minél nagyobb zajt, hogy elijesszék a babonás törököket. A terv sikerült, és az ellenség fegyverét hátrahagyva menekült el.

Most pedig nézzünk meg egy busójárási menetet!
Egy menet három csoportból áll, tagjait "alakoskodóknak" nevezzük.
Van egy fontos szabály, miszerint a gyerekek nem közelíthetik meg a csoportokat, mert akkor nem sikerül a varázslás.
Az első csoportot a sajátos faálarcot, kifordított bundát viselők alkotják. Ők ruházatukat esetleg kiegészíthetik szalmával töltött fehér gatyával, valamint kereplővel. Ehhez a csoporthoz tartozik még a menet egyetlen kürtje is, amely 2-4 méteres.
A második csoportot a maskarák alkotják, nekik nincsenek faálarcaik.
A harmadik csoport a bekormozott arcú "jankeléké", ők viszik az oly fontos hamuszsákot. A csoportok körül pedig hatalmas nézősereg áll, mivel a Mohácson minden télutón (február végén) megrendezett ünnepség rengeteg embert vonz.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.