| Következő 20 cikk | Előző 20 cikk |
Kósa László-Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása |
|
2012.02.19. 18:04 |
|
Régiótörténet
Felhasznált irodalom:
Kósa László:,,Ki népei vagytok”-Magyar néprajz
Kósa László-Filep Antal:A magyar nép táji-történeti tagolódása
|
A magyar nép táji-történeti tagolódása - Felföld és a Kisalföld |
|
2012.02.19. 17:59 |
|
FELFÖLD ÉS A KISALFÖLD:
FELFÖLD: történelmi tájfogalom, tágabban a történelmi Magyarország északi hegyvidéki területeinek, az ún. Felső-Magyarországnak a megjelölésére, szűkebben vett értelemben a magyar nyelvterület északi területeinek a megjelölésére használják. Az Északi-Középhegység és ennek északi tágabb előterére is alkalmazzák. A Felföld kifejezés használatára családnévi vagy jelzői szerepben a 15. század közepétől van adat. Sok esetben a Palócföld szinonimájaként használják. A felföldi magyarság déli területein a honfoglaláskor és az Árpádkorban még kisebb-nagyobb szláv lakosság is volt, akik a középkorra mind nyelvükben, mind népileg asszimilálódtak.
|
A magyar nép táji-történeti tagolódása - Kárpátalja |
|
2012.02.19. 17:57 |
|
KÁRPÁTALJA :
KÁRPÁTALJA: más néven Kárpátukrajna vagy Kárpátontúli terület: politikai-közigazgatási hátterű nagytáj Ukrajna területén. A Tisza folyó és a Kárpátok által határolt terület. A Kárpátalja fogalom akkor alakult ki, amikor a trianoni békeszerződés a területet Csehszlovákiához csatolta, és önálló közigazgatási egységéként Podkarpatska Rus néven kormányozták. A második világháború után a Szovjetunióhoz került és Zakarpatszkaja Oblaszty néven vált önálló közigazgatási egységgé.
|
A magyar nép táji-történeti tagolódása - Dunántúl |
|
2012.02.19. 17:56 |
|
DUNÁNTÚL:
DUNÁNTÚL:A Duna folyó vonalától délre és nyugatra eső, az Alpok nyúlványai a Mura és a Dráva folyók által határolt nagytáj. A Dunántúl elnevezés a legkorábbi tájneveink közé tartozik. A néprajz a Dunántúlhoz sorolja a Hanság, a Rábaköz és Kisalföld területét is mert a kultúrájukat és a társadalmi fejlődésüket tekintve egységet alkotnak. A terület a honfoglalás óta fontos település területe a magyarságnak. A honfoglaló magyarság az ókori Pannónia folytonosan lakott településeit találta a Dunántúlon. Frank hatalom alatt álló szláv közösségek és avarok éltek a területen. A Dunántúl délnyugati területein bajor-német csoportok éltek. Ezek a keresztény közösségek tartották fenn és hagyományozták tovább a paraszti gazdálkodás életében fontos szerepet játszó dunántúli szőlőművelés hagyományait.
|
A magyar nép táji-történeti tagolódása - Alföld 1. |
|
2012.02.19. 17:53 |
|
ALFÖLD:
ALFÖLD: Egyéb elnevezései Magyar Alföld vagy Nagy-Alföld. A Duna és a Tisza folyása mentén fekvő homokvidékekkel, löszhátságokkal és vízjárásokkal tagolt síkság. Az Alföld nagytájai a Duna-Tisza-köze, a Tiszántúl és a Bánság. Az Alföld elnevezés a központi magyar tájszemléletből adódott és a mai jelentése a középkor végén alakult ki. Korábban az országot igazgató központoktól délre eső, alacsonyabban fekvő országrészeket jelölte változó fogalmi tartalommal az északra eső Felfölddel szemben. Az Alföld fogalom nem egyértelmű, mert az északkeleti területén lakó szamoshátiak, erdőhátiak, tiszahátiak stb. nem tartják magukat alföldieknek, mert az ő szemléletükben az Alföld csak a nyírségen túl kezdődik.
|
A magyar nép táji-történeti tagolódása - Alföld 2. |
|
2012.02.19. 17:52 |
|
MATYÓK: Borsod megye nyugati részén fekvő három szomszédos település, Mezőkövesd, Tard és Szentistván lakói. A 18-19. században kialakult néprajzi csoport. Ezt megelőzően nem vált ki a környezetéből. Mezőkövesd lakossága a 15. században civitas volt (alföldi mezővárosok parasztpolgára) és a hódoltság alatt kontinuus maradt. Tard lakosságának a folyamatossága kétséges. Szentistván 4-5 emberöltőn át volt lakatlan. A szomszédos települések lakossága a 16. századtól református vallású. A matyók római katolikusok. Valószínűleg az ellenreformáció idejére tehető az elkülönülésük kezdete. A ,,matyó” elnevezés személynévi eredetű, a Mátyás név származéka. Borsod megyén kívül a római katolikusok tréfás elnevezéseként is él. A matyók a közvetlen településterületük gazdasági hasznosítása mellett pusztabérletekkel is foglalkoztak. A pusztabérletek elvesztése után speciális munkamigrációs rendszer alakult ki. Ennek keretében sokszor a dunántúli nagybirtokokra szegődtek el mint summások és mezőgazdasági idénymunkával keresték a kenyerüket. A gazdasági és társadalmi lehetőségeik, illetve a szigorú helyi endogámia hagyományőrzővé tette a közösségüket. Az országosan közismertté vált viseletük és nemzetközi hírű hímzéskultúrájuk egészen új fejleményként a 19. század második felében alakult ki. A matyók kirajzásaikkal részt vettek a távolabbi alföldi területek újranépesítésében is.
|
A magyar nép táji-történeti tagolódása - Alföld 3. |
|
2012.02.19. 17:39 |
|
SÁRRÉT: A Berettyó, a Sebes és a Fekete-Körös alsó folyásának egykori árterülete, amely két kisebb tájra oszlik: Nagysárrét és Kissárrét. A lakosság a honfoglalás óta magyar. A lakosság a hódoltság alatt erősen megritkult, de a mocsarak védelmében sosem pusztult ki. A hatalmas területű mocsárvilágot a 19. század második felében ármentesítették. A lakosság ekkor áttért a külterjes állattartásról és a vízi életmódról az intenzív gabonatermesztésre és az istállózó állattenyésztésre.
|
A magyar nép táji-történeti tagolódása - Délvidék és Szlavónia |
|
2012.02.19. 17:38 |
|
DÉLVIDÉK ÉS SZLAVÓNIA:
ALDUNAI SZÉKELYEK: a Pancsova melletti Hertelendyfalva, Sándoregyháza (korábban Nagygyörgyfalva) és Székelykeve (korábban Gyurgyevo vagy Rádayfalva) magyar lakói. Eredetileg bukovinai székelyek , akiket 1883-ban telepítettek társadalmi összefogással a területre. A falvaik az Alduna árvízveszélyes területére épültek. Az árvízveszély miatt a telepesek egy része visszaköltözött Bukovinába. A népi kultúrájuk a nyelvi és kulturális elszigeteltség miatt, sok archaizmust őrzött meg.
|
A magyar nép táji-történeti tagolódása - Erdély 1. |
|
2012.02.19. 17:37 |
|
ERDÉLY :
ARANYOSSZÉK: Kistáj Nyugat-Erdélyben az Aranyos folyó közelében. 1264-71 között V. István a Maros-Aranyos szegletébe, az elpusztult tordai királyi várbirtok területére telepítette a kézdi székelyek 22 faluját. A terület 1876-ig önálló közigazgatási egység. Bár a kiváltságaik azonosak voltak, de a terület a Székelyföldtől távol esett, így attól eltérően fejlődött. A 16-18. század folyamán a magyar lakosság erősen megfogyatkozott. Ma a terület románokkal és magyarokkal vegyesen lakott. A terület vásáros központja, a korábbi székhelye Felvinc.
|
A magyar nép táji-történeti tagolódása - Erdély 2. |
|
2012.02.19. 17:36 |
|
ERDŐALJA: Kistáj a Kolozsvártól keletre. Hat magyar-román vegyesfaluból áll, amelyből Györgyfalva és Kolozs a jelentősebbek.
ERDŐHÁT: A Béga és a Maros folyók közötti dombvidék. A központjai Temesvár és Lippa. A középkori magyar lakosság a török hódoltság alatt elpusztult vagy elmenekült. A mai magyar lakói a 19. században költöztek be Szeged vidékéről és a Dél-Tiszántúlról. A terület magyar-román-német vegyes lakosságú.
|
A magyar nép táji-történeti tagolódása - Erdély 3. |
|
2012.02.19. 17:35 |
|
SZÉKELYEK: Magyar néprajzi csoport. Erdély délkeleti részében élnek. Rokonságba hozták őket a hunokkal, az avarokkal, a kazárokkal, a kabarokkal, a besenyőkkel, a kunokkal, a jászokkal, a gepidákkal és a bolgárszlávokkal is. Román részről elmagyarosodott románoknak tartják őket.
|
A magyar nép táji-történeti tagolódása - Erdély 4. |
|
2012.02.18. 17:53 |
|
MOLDVA:
MOLDVA: Vagy Moldova. A Keleti-Kárpátok és a Prut folyó közé eső terület, ami Etelköz néven a Kárpát-medencét elfoglaló magyarság utolsó átmeneti hazája volt. Ezután a népvándorlás utolsó hullámában érkező besenyők és kunok szállásterülete volt, majd hűbéres román vajdaság és fejedelemség. A 12-13. századtól folyamatos magyar lakosságát moldvai csángóknak nevezik.
|
| Következő 20 cikk | Előző 20 cikk |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…