Luca széke

A magyar falvakban december 13-án kezdték elkészíteni a Luca székét, amelyre felállva az éjféli misén felismerték a boszorkányokat. A Kárpát-medencében alig van olyan falu, ahol ne hallottak volna a Luca székéről szóló babonás történeteket, sőt még ma is használjuk a következő kifejezést: „Lassan készül, mint a Luca széke”. Igen, a különleges boszorkánynéző eszköz lassan állt össze, mert mindennap csak egy műveletet lehetett rajta elvégezni és éppen karácsony estére készült el. Akkor gazdája elment vele az éjféli misére és ráállt, akkor felismerte a falu boszorkányait, mert ilyenkor szarvat hordtak. Utána azonban menekülnie kellett haza, nehogy a felismert boszorkányok bosszút álljanak rajta. A hiedelem úgy tartotta, hogy ellenük legjobb védekezés, ha az útra mákot szórnak, mert azt a boszorkányoknak össze kell szedni, így a Luca-szék készítője megmenekülhet haragjuktól.

Ezen a napon a természet változásait követő falvakban fontosnak tartották megtudakolni, hogy milyen idő várható jövőre, ezért Luca-naptól megfigyelték a következő tizenkét nap időjárását. Úgy vélték, hogy abból kiderül, hogy az egyes hónapok csapadékosak, vagy hidegek lesznek-e, illetve mikor kell szárazságra számítani. Ugyancsak különös szokás a Luca-búza csírázatása, mellyel a jövő évi termésre lehet következtetni. Ezt karácsonyi búzának is nevezik, hiszen a szent ünnepre hajt ki. A búzaszemeket egy kis földbe ültetik és azt naponta vagy szükség szerint megöntözik és a növény fejlődéséből következtetnek az eljövendő esztendő búzatermésére, valamint a család és a jószágállomány egészségére. Egyes helyeken gyertyát vagy pohárban égő olajmécsest állítanak a növekvő búza közepébe és minél kevesebb fény szűrődik át a növekvő búzaszárak között, annál gazdagabb termést jelent. A Luca-búza az ünnepi asztal egyik dísze. A két ünnep között a kicsírázott búzát a baromfival, szarvasmarhával szokták megetetni, hogy az állatok jövő évi gyarapodását, egészségét biztosítsák és a rontástól megóvják.

 Forrás: barikád.hu

Amikor életbe léptették a Gergely-naptárt, Luca napja volt az év legrövidebb napja, éjszakája pedig a leghosszabb éjszaka, s mint ilyet, gonoszjáró napként tartották számon.

Luca neve a Lux (fény, fényesség, világosság) szóból ered. A legenda szerint Lúcia az ókeresztény időkben élt, fiatal szűzlányként. Édesanyja egyszer nagyon megbetegedett, és együtt mentek segítséget kérni Szent Ágota sírjához. Lúcia ott elaludt, és álmot látott, minek hatására úgy határozott, hogy Jézus menyasszonya lesz. Édesanyja meg is gyógyult, de ennek ellenére sem fogadta el lánya elhatározását. Pogány vőlegényhez akarta adni, s pogány bálványok hódolatára kényszeríteni lányát. Mivel Lúcia nem tágított, elítélték. Igás állatokkal akartak keresztülhajtatni testén, de az állatok megtorpantak lekötözött teste előtt. Végül megégették, így vértanúvá vált. A legenda szerint csak akkor halt meg, amikor befejezte imáját.

Egy másik hagyomány szerint saját maga szúrta ki a szemét, hogy ne tetsszen kérőjének. Ezért is lett a későbbi szent a szemfájósok, és a vakok védelmezője.
A magyar néphitben Luca nem hasonlít a legendabeli Szent Lúciához, sokkal inkább kísértetszerű, kitalált alak, kinek külseje csúnya öregasszonyé vagy fehérleples alaké. Szerepe a büntetés és a rontás. Megbünteti azt, aki fon, kenyeret süt, vagy mos december 13-án. Kölcsönadni sem volt ajánlott ilyenkor semmit, mert az elvitt dolog boszorkányok kezére kerülhetett.

Forrás: sulinet.hu

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.